Az első 25 év

Szarvas és Vidéke újság

Nincs szándékomban sajtótörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni, csupán annyiban, hogy Szarvasnak 1945 előtt helyi újságjai voltak. 1945 után a helyi újságokat megszüntették és helyükbe léptek a megyei lapok. Ezek közül egy volt politikai napilap, amely az egész megye életéről volt hivatott hírt adni. Egy-egy település igen ritkán kapott helyet az újságban. A helyi lap indításának igényét papírhiányra hivatkozva utasították el. A politika nem engedte más vélemények megjelenését.

Szarvasnak mindig is dédelgetett álma volt egy helyi újság. Üzemi lapok voltak, de azok csak a saját dolgozóiknak szóltak. A Tájoló c. tájékoztató füzet – amely viszonylag népszerű volt – nem tölthette be a szélesebb körű és témájú információk közlésének feladatát.

Nem véletlen tehát az 1985-ös országgyűlési választásokon mandátumot kapott Fekete János felé megfogalmazódott igény, hogy Szarvas kapjon engedélyt újság megjelentetésére.

A helyi politika részéről gáncsoskodás nem volt tapasztalható, így is egy évbe került az ideiglenes engedély megszerzése.

A Baráti Kör Választmánya először az 1986. április 11-i ülésén foglalkozott az újsággal a következőkben: „Szarvas és Vidéke újsággal kapcsolatos állásfoglalás; A titkár ismerteti a Választmánnyal, hogy a városnak lehetősége lesz helyi hetilap kiadására. A TÁJOLÓ további kiadása értelmetlenné válik, viszont a TÁJOLÓ-t minden hónapban megküldtük a Baráti Kör tagjai részére. A négy próbaszámhoz, mivel kiküldjük a Baráti Kör tagjainak, hozzá kellene járulni.

Dr. Pataki István: „A próbaszámok után várható a végleges engedély, valamint a szerkesztőség kialakítása. A nyomda magas árakat állapított meg. Ki kell találni valamit, hogy olcsóbb legyen. Segítséget kér.”

Szekeres István: „Támogatom és fontosnak tartom az újság megjelenését. Javasolom a négy próbaszám megjelentetését 10 ezer forinttal támogatni.”

Dr. Pataki István: „A Baráti Kör tagok a négy próbaszámot ingyen kapják meg. A Választmány 10 ezer Ft-os támogatását elfogadom. Az újság további példányait a Baráti Kör tagjai egyéni előfizetés után kapják meg.”

A Baráti Kör 1986. október 11-i közgyűlési beszámolóban a titkár az újsággal kapcsolatban a következőket mondta: „külön szeretném kiemelni országgyűlési képviselőnk, Fekete János elvtárs segítségét abban, hogy ha ideiglenes engedéllyel is, de megjelenhetett a Szarvas és Vidéke hetilap. Ez rendkívül nagy dolog és méltán lehetünk erre a nem mindennapi lehetőségre büszkék.

A lap tartalma fokozatosan javul és kezdi betölteni azt a feladatát, amit egy laptól elvárnak olvasói.

Minden példány elfogy, sőt az 1000 példányszám (ennyire van engedély) kevés. Protekció kell ahhoz, hogy hozzá lehessen jutni. Mindezt azért mondom, mert ha végleges engedélyt kap a lap, az 1000 példány kevés lesz. Sajnos a posta csak a helyi terjesztést vállalta (nem a helyi postán múlik). Ezért van az, hogy a lap ára mellé a postaköltséget is kénytelenek vagyunk hozzászámolni. Bízunk abban, hogy a lap végleges engedélyt fog kapni, viszont szerkesztésével kapcsolatban elkerülhetetlenné válik a főállású újságíró alkalmazása. A lappal kapcsolatban ötleteket, javaslatokat szívesen vesszük.”

Az újsággal kapcsolatos hozzászólások is figyelemre méltóak.

Néhány a hozzászólásokból:

Dr. Gervain Mihály: „A termál témát az újságban (Szarvas és Vidéke) jobban kellene exponálni. Az országban csak két városnak van saját lapja.(Szegednek és Szarvasnak). A lap sorsát jobban kellene egyengetni. Az eddig megjelent lapok túlságosan elméletiek, általánosak.”

Molnár László: „Üdvözli a Szarvas és Vidéke újságot, melyből hiányolja a kritikai hangnemet, amely a városban régen sem volt szokás, de most erre van lehetőség.”

Nem múlt el választmányi ülés, közgyűlés, ahol az újsággal kapcsolatosan észrevételek ne hangzottak volna el. Ezekből a jegyzőkönyvekből emelek ki néhányat:

Baráth István: „A Szarvas és Vidéke c. újság elszürkült. Úgy érzi, hogy a választmánynak kötelessége észrevételezni. Nem tudja, hogy mi történt a lappal? (Választmányi ülés 1987. szeptember 11.)

Kollár Mihály: „A Szarvas és Vidéke kevés támogatást kap az olvasóktól. Nem lehet megvenni árusoknál. Kötött példányszám, hogyan lehetne mégis többet adni szabad árusításra?”

(Közgyűlés 1987. október 10-én)

Zvara Róbert: „Az újságnak közvetlenebb hangúnak kellene lenni. Többet foglalkozzon a lakossághoz közelebb álló témával.”

(Választmányi ülés 1987. december 3.)

1988. február 22-én a Választmány foglalkozott az újsággal az alábbiakban: „Titkár tájékoztatást ad a Szarvas és Vidéke újság helyzetéről. Elmondja a kiadással kapcsolatos gondokat – főleg a nyomdai vonatkozásúakat. A Választmány javasolja, hogy kibővített szerkesztőbizottsági ülést kell összehívni, ahová kapjon meghívást Baráth István is, aki elismerte a lap tudatformáló szerepét. Dr. Perényi Béla is értékelte a lap helyzetét. Sürgette, hogy a színvonalat feltétlen emelni kell. Javasolja, hogy a szerkesztőbizottságba megerősítésképpen dr. Tóth Lajost is be kell vinni, valamint Baráth Istvánt.

Sebő János megjegyzi, hogy főállású újságíró kell. A választmány döntött abban, hogy az újság kiadásához évi hatezer forinttal járuljon hozzá a Baráti Kör.”

1988. április 29. választmányi ülés. Egyik téma az újság.

„A titkár tájékoztatást ad a Szarvas és Vidéke c. lapról. Elmondja, hogy a február 22-i Választmányi ülésen szó volt a lapról. Fejlemény: A lapot Szarvason nyomják. Gond van a fényképekkel. A lap szerkesztése változatlan személyi összetételben történik. Április 19-én kibővített szerkesztőbizottsági ülés volt, melyen részt vett Baráth István is. Az értekezlet megállapította, hogy a lap tartalmát tekintve javítani való van. Ehhez sok ötlet és javaslat hangzott el. A végleges engedélyezés iránti kérelmet szorgalmazni kell.

(A fényképekkel kapcsolatos probléma az volt, hogy Szarvason a Petőfi nyomda új telephelyén még nem tudták a fényképeket nyomás alá előkészíteni. A lemezeket Kecskemétre kellett vinni.K.P.)

1989. február 17-i választmányi ülésen dr. Szántosi Antal tanácselnök szavai az újsággal kapcsolatban: „Nem lehet elvárni valakitől színvonalas újságot, aki csak szabadidejében foglalkozik vele. Szeretnénk egy főállású újságírót alkalmazni, ami megoldaná ezt a gondot. Ez a személy a Népújság állandó szarvasi tudósítója is volna. Vásároltak már egy nyomdagépet, mert így nagyon sokba kerül az újság előállítása, 12.-Ft/db. A terjesztési munkát átadják a Művelődési Háznak.”

A végleges engedély megadása után a lap megjelentetése a kezdeti nehézségeken lassan túljutott. Összegezve elmondható, hogy Szarvas város óriási lehetőséget kapott egyrészt Fekete Jánostól, aki kijárta az újság engedélyezését, másrészt – talán ezt a tényt kellene előbbre venni – a Baráti Körtől, amely visszahozta Szarvasra Fekete Jánost, és szorgalmazta a helyi újság szükségességét is. Minden esetre az újság megjelenésétől kezdve – ahogy ma mondják – civil kontrol alatt állt a Baráti Kör részéről. Ez a kontrol a rendszerváltás után alábbhagyott.

A Baráti Kör rendezvényeiről az újság az első lapszámtól kezdve a mai napig folyamatosan tájékoztatja az olvasókat, ezért köszönet illeti a lap szerkesztőit.