Az 1985-ös országgyűlési választások

Az 1985-ös év a magyar demokrácia kibontakozásának első csírája volt, amely a parlamenti választásoknál lehetővé tette a többes jelölést. A képviselők visszahívási lehetőségének bevezetése,  és alkalmazása előre jelezte a néhány év múlva bekövetkezett társadalmi átalakulást.

A korábban nagyvonalakban említett Pozsgay beszéd a Művelődési Egyesületek Fórumán kimondatlanul érzékeltette a civil szféra szerepének bekövetkezendő fontosságát, egyfajta bátorítást jelentett az autonóm szerveződéseknek.

A Baráti Kör 20 éves évfordulójára megjelent rövid visszaemlékezésben (Szarvasi Krónika 17. szám. 2003.) a 27. oldalon csupán néhány mondatban írtam a választások szarvasi eseményeiről. Erről 25 év után megpróbálok bővebben szólni, amiről ismereteim vannak és néhány dokumentum bemutatásával hitelesíteni az elmondottakat. Ahányan akkor, ebben a folyamatban részt vettünk, bizonyára mindenkit másként érintett. Az biztos, hogy legtöbbünkre pozitív élményként hatott.

Mi történt? És hogyan történt?

Talán azzal kezdeném, hogy a város közvéleményére a Baráti Kör megalakulása, tevékenysége előidézett egyrészt, egyfajta közvélemény formálást, másrészt felkeltett olyan igényt, amely a változtatás óhaját fejezte ki. Igen ám, csak a változtatás óhaját ki fogja tolmácsolni, hol és mikor? Ki legyen az, aki mindezt felvállalja?

Csupa, csupa kérdés, melyre vagy születik válasz, vagy maradunk veszteg.

További kérdés! Vajon sikerül e?

Hogyan is történt Szarvason az 1985-ös országgyűlési képviselői választás?

Csak egy lehetőség mutatkozott, ha a Baráti Kör, melynek, mint említettem, már érezhető volt a hatása a közvéleményben, bekapcsolódik. Amikor nyilvánosságra került az 5-ös számú választókerület hivatalosan indított képviselőjelöltjeinek neve, konkrétan dr. Körösfalvi Pál, a BÉTERV igazgatója, a Békés Megyei Tanács (ha jól emlékszem) tagja és a Végrehajtó Bizottság tagja is, valamint Mészáros István a Szarvasi Állami Tangazdaság igazgatója az előző ciklus képviselője. Mindkét jelölt tisztességes, felkészült ember, akik ellen semmi kifogás nem merült fel. Mindketten a Hazafias Népfront jelöltjei voltak, természetesen az MSZMP támogatását élvezve. Mindkét hivatalos jelölt a politika mérlegén egy-fajsúlyú volt. Egyre többen fejezték ki nagyobb „fajsúlyú” jelölt indításának igényét. Azt minden „halandó” szarvasi tudta, hogy újabb jelölt állításának igényével hiába fordulna akár a HNF-hez, akár az MSZMP-hez. Az igény személy megjelölésével erősödött. Fekete János az MNB. első elnökhelyettese volt a jelölt.  Igen ám, de Fekete János, mint fegyelmezett ember önmagától nem fog jelentkezni, hogy „én is képviselő akarok lenni”. Ezt akkor úgy hívták, hogy pártszerűtlen, nem elvtársi magatartás. Ez a vonal tehát nem járható. A „népakarat” érvényesítésére maradt a Baráti Kör. No, de a Baráti Kör elnöke is képviselő jelölt. Hivatalosan a Baráti Kör sem követhet el az elnökkel szemben tisztességtelen eljárást, habár Fekete János indításával bizonyára Dr. Körösfalvi Pál Fekete javára visszalépett volna. (De ez részemről csak fikció.) Dr. Körösfalvi Pál-t a hivatalos jelölők nem úgy indították, hogy ő Szarvas Város Barátainak Köre elnöke is, hanem úgy, ahogy azt az előzőekben leírtam. Egyre többen kerestek fel az irodámban. Vállaltam, hogy megtudakolom Feketééktől, ha elhangzana Fekete János személyére javaslat, vállalná e? Erre 1985 tavaszának egyik hajnalán sor került. Egy baráti köri összejövetelt követően feleségemmel elkísértük Fekete Jánosnét az Árpád szállóban lévő szállására. Az Árpád szálló előtt tájékoztattam Cunci nénit az emberek jelentős részének szándékáról. Feltettem a kérdést, Fekete János vállalná e vagy nem a képviselő jelöltséget. Határozott választ kaptam: Igen!

Innentől kezdve felgyorsultak az események. Bekapcsolásra került a „járda rádió” (add tovább a hírt ismerőseidnek, barátaidnak, hogy Fekete elvállalta a képviselő jelöltséget. Ekkor még nem volt mobil telefon. A vonalas telefon – mivel nem volt crossbar könnyűszerrel lehallgatható volt – le is hallgattak a későbbi időszakban).

Mielőtt az események leírását tovább folytatnám, szükséges ismertetni a fiatalabb olvasók miatt, a parlamentbe jutás akkori technikáját. Ennek első és döntő lépcsője a jelölőgyűlések sorozata. A jelölőgyűléseknek joga volt bárkit jelölni akár tanácstagnak, akár országgyűlési képviselőnek, a hivatalos jelölt mellett. Korábban – 1985 előtt csak egy jelölt lehetett – 1985-től a hivatalos jelölt, vagy jelöltek mellett felkerülhettek a jelölőgyűlésen javasolt személyek is, amennyiben – és ez a lényeg – a jelölőgyűlés több mint 50 %-a megszavazza. Nem volt szempont, hogy a jelölőgyűléseken hány főnek kell jelen lenni. Nem volt más hátra, meg kellett szervezni, hogy a jelölőgyűlésen Fekete János személye hogyan és kik által legyen felvezetve.

Több alkalommal volt az irodám színhelye a megbeszéléseknek, főleg köri tagok részvételével, mint pl: Molnár László, Zvara Róbert, Koszti László, Holp József, Nyári Mihály, Dankó János, stb.

Megállapodtunk, hogy ki lesz az első felszólaló és ajánló. Zvara Róbert vállalta az első felszólalást. A második, amennyiben az első valamilyen oknál fogva nem lesz jelen, vagy inába száll a bátorság, Molnár László, továbbá Ovszák Mihály. (Sajnos Zvara Róbert és Ovszák Mihály, Holp József nincsenek közöttünk, tiszteletet érdemelnek.)

Elérkezett a jelölőgyűlés napja, melyet az Árpád szálló dísztermébe hívtak össze. Szem és fültanúk beszámolója szerint, amikor az elnökség elindult a díszterembe, az MSZMP első titkára megkérdezte, hogy hányan vannak? A válasz: még az erkély is tele van. A kérdező egy pillanatra elsápadt.

A szervezés úgy történt abban az időben, hogy a munkahelyek dolgozóinak bizonyos számban meg kellett jelenni, így pl: a SZÁT irodaház dolgozóinak – ha jól emlékszem 40 ülőhely volt fenntartva.

Zvara Róbert a teremben baloldalt a legszélső széken a 2. ablak mellett foglalt helyet. Szintén a baloldalt középtájon Molnár László, Ovszák Mihály az erkélyen – már csak ott volt hely.

A gyűlésen megjelent Forró Tamás a szolnoki rádió munkatársa, aki – a mostani állapot szerint zenekari pódium – a jobb kéz felőli ajtó után jobbra a falat támasztotta – nem jutott számára ülőhely. A gyűlés első részében az MSZMP városi bizottság első titkára tartott meglehetősen hosszú beszédet belpolitikai, külpolitikai, várospolitikai kérdésekről, ahogy az abban az időben szokás volt. A szokásos tiszteletkörök után a HNF Városi Bizottság elnöke ismertette a két jelölt (Mészáros István, dr. Körösfalvi Pál) nevét, nacionáléját, tevékenységét. A jelenlévő hallgatóság mindezt fegyelmezetten végighallgatta. Majd elkövetkezett az a levezető elnöki kérdés, hogy van e valakinek javaslata más képviselő jelölt személyére? Szólásra jelentkezett Zvara Róbert. Javasolta harmadikként Fekete Jánost. A név elhangzása után hosszantartó dübörgő taps tört ki a teremben. Én a terem végén ültem Juhász Sándor mellett az ablak felőli oldalon. Amikor Zvara Róbert szólásra emelkedett, oda súgtam Juhász Sándornak: most fog robbanni a bomba. „Á nem hiszem” – volt a válasz.

Szólásra emelkedtek Molnár László, „az erkély nevében Ovszák Mihály,” a DATE Főiskola pártszervezetének nevében dr. Kepenyes János.

Holp József kifogásolta a dolgozók kivezénylésének módszerét – ezzel a SZTÁT dolgozóira célzott. Ott ült közöttünk. Természetesen voltak ellenző hozzászólások is. Egyet említek.

Egy hölgy, aki a KIEG-en dolgozott egyenruhásként, felállt és a következőket kérdezte: „Ki az a Fekete János? Álljon fel! Miért nincs itt?” (A tömegből többen bekiabáltak, akik ismerték, hogy Fekete János éppen ekkor Rómában tartózkodott). A folyamatot már nem lehetett megállítani. Az 5-ös választókerület településein tartott jelölő gyűléseken Fekete mindenütt többséget kapott. Megindult a kulisszák mögötti „küzdelem”, hogyan lehetne Feketét visszaléptetni. Volt olyan is, hogy vasárnap délután Trabanttal mentünk fel az öcsémmel Kántor Sámuel lakására, aki a HNF Országos Tanácsán dolgozott. Megkértük tudakolja meg, milyen akciók folynak Fekete visszaléptetése érdekében. Ezt telefonon nem mertük megtenni, félve a lehallgatástól. Keresték a fogást egészen Kádár Jánosig, aki azt mondta: „ha a nép akarja Feketét, akkor legyen”.

A fenti történetecske példaértékű a város történetében. Egyik bizonyítéka, hogy békésen is lehet érvényesíteni a demokráciát még diktatórikus körülmények között is, csak ki kell várni mindennek az idejét. A választás végeredménye: több mint 70%-os arányban lett Fekete János országgyűlési képviselő. (annyit jegyeznék még meg, hogy a szenátorság Fekete János külföldi partnerei előtt még inkább növelte tekintélyét.)

Mit tett, mint képviselő? Felgyorsította az automata telefonközpont kiépítését, a gázprogramot, a szlovák iskola diákotthonának felújítását, a templomok felújítását és még lehetne sorolni, de ez már nem tartozik feladatom közé. Megdolgoztatta a város vezetését. Szarvas számára komoly erkölcsi tőkét kovácsolt. Vállalta a Baráti Kör elnökségét is.

Forró Tamás telex:

„Orosháza Mezőgép 1985.04.16.

Forró Tamást kérjük a géphez, ha bent van?

Forró Tamás vagyok tessék parancsolni.

Malmos Károly vagyok Szarvasról.

Nagyon sajnálom, hogy tegnap oly gyorsan elmentél Szarvasról tudniillik a választó polgárok nem értettek egyet Vrbovszki Györggyel a városi pártbizottság első titkárával és a hazafias népfront által javasolt személyekkel és a szarvasi választópolgárok nagy többséggel a jelöltek listájára Fekete Jánost.

A jelenlévő 510 polgár közül közel 386-an szavaztak Szarvason rá, míg Békésszentandráson a 264 választó közül több mint 220-an. Ebből is látszik, hogy az illetékesek nem tudták az akaratukat a választópolgárokra sem lelki sem egzisztenciális terrorral rákényszeríteni. Épp ezért kértünk tegnap délelőtt, hogy látogasd meg a mi kis jelölő gyűlésünket.

Ennyi a hozzáfűzni valóm.