A Baráti Kör megalakulásának előzményei
Több mint egy éves előkészítő munka előzte meg az alakuló közgyűlés összehívását. Mielőtt mindezekről részletesebben írok, néhány gondolatban magamról. 1975-től 1989-ig a Városi Tanács VB. Művelődésügyi Osztály vezetője voltam. Feladatkörömbe tartozott a város oktatási, kulturális, majd egészségügyi, sport és ifjúsági ügyek felügyelete, irányítása. Feladatom volt továbbá a Ruzicskay ház, a művész házaspár ügyes-bajos dolgainak intézése is. A 70-es évek végén kizárólag a város üzemeinek segítségével az alkotó-ház új épületrésszel bővült. Míg e munkálatok folytak, meglehetősen szoros kapcsolat alakult ki a Ruzicskay házaspárral. A művész úr erősen szorgalmazta a Ruzicskay Alkotóház Baráti Köre megalakítását. Elkészítette működési szabályzatának tervezetét is. Ebből idézném a következőket:
„A baráti Kör – alkotóházi – célja, hogy megőrizze és vigyázza erkölcsi és szellemi értelemben Szarvason Ruzicskay György festőművész hagyatékát, amelyet a szarvasi ligetben lévő Alkotóházban Szarvas város közönségére hagyományoz azzal a céllal, hogy szülővárosa népének szellemi és művészeti értékeit gyarapítsa és a jövő nemzedékek művészi nevelését elősegítse, egyben Szarvas történelmét és népét megfestve az a művészet nyelvén át hirdesse élni akarását és fejlődését a távoli jövő felé is.”
A Művész Úr megfogalmazta az akkor még Magyarországon ismeretlen alapítványi célokat, feladatokat. Én éreztem, hogy ezt az elképzelést nem tudom realizálni, pénz nélkül „gittegylet” lett volna. A Baráti Kör, mint megnevezés viszont továbbgondolásra késztetett, gondolva a gyulaiakra. Gyuri bácsi elképzeléseit elmondtam a tanácsi vezetőknek is és ahogy az akkor volt, visszautalták nekem, mint osztályvezetőnek.
(: a rendszerváltásig a tanácsi osztályok önálló jogi személyek voltak éves költségvetéssel K.P.). Először is legfontosabb feladatomnak tekintettem a művész urat meggyőzni, hogy egy szélesebb feladatkörrel, célkitűzéssel a városhoz kötődő Baráti Kört lenne célszerű létrehozni, aki felvállalja az Alkotóház – a művész által felvázolt célkitűzések – erkölcsi, esetleg anyagi menedzselését is.
A Ruzicskay házaspár széleskörű hazai és nemzetközi ismeretségi köre is bevonható lehetne a Baráti Kör támogatásába, néhány személy esetében ez sikerült is. Ekkor már dr. Molitórisz Pál a Városi Tanács VB. Titkára átadta nekem azt az újságkivágást, amely tudósított a gyulaiak baráti körének összejöveteléről. Ruzicskay Györgyöt sikerült megnyerni és bevonni az előkészítésbe. Közben folyamatosan konzultáltam dr. Molitórisz Pállal, valamint Juhász Sándor tanácselnök-helyettessel, aki felügyelte a Művelődési Osztályt és annak tevékenységét. A megbeszélések informálisak voltak, egyetértve abban, hogy nyilvánosságra csak akkor kerülhet, ha már visszafordíthatatlan helyzetbe, állapotba kerül. a megvalósítás előkészítése. Mindkét tanácsi vezető a szervezéshez szabad kezet adott
Számba vettük, kikre lehet számítani a Szarvasról elszármazott magas pozíciót betöltők közül. Ez jó lépésnek bizonyult, mert szinte minden felkeresett személy első kérdése volt: „kik vannak benne?”. Személyesen kerestük fel dr. Kornidesz Mihályt – szarvasi öregdiákot – az MSZMP KB. osztályvezetőjét, Fekete Jánost a Magyar Nemzeti Bank általános elnökhelyettesét, dr Paulovics Mihályt a Hajdú és Szabolcs-Szatmár megyei pénzügyőr parancsnokot, Melis György operaénekest, Sipos Mihályt a Délmagyarországi Magas és Mélyépítő Vállalat vezérigazgatóját.
A szervezésbe bevontam Laurenczy Jenőt, a Szarvasi Egyesített Művelődési Intézmények főigazgatóját. Az Úttörőház mikrobuszával kerestük fel az említett személyeket. Hivatali gépkocsit nem mertem kérni, mert kiderült volna az utazás célja. A felkeresett személyek szívélyesen fogadtak és örömmel vállalták a részvételt az alakuló Baráti Körben. Létrejött tehát az ún. „háttér”, amely lehetővé tette a nyilvános szervezőmunkát.
1981. október 16-án ünnepelte Ruzicskay György festőművész 85. születésnapját. Ez alkalommal illusztris vendégek jelenlétében (Jacques Lecomte és neje Franciaország budapesti nagykövete, Hegedűs Géza író) került felavatásra az Alkotóház bővített része.
(Franciaország budapesti nagykövete nem hivatalosan vett részt az ünnepségen. Az akkori protokoll szerint nagykövet meghívása csak a pártvezetés beleegyezésével történhetett. A nagykövet Úr feleségével még egy alkalommal látogatott el Szarvasra. A kapcsolatok továbbszélesítése érdekében a nagyköveti látogatást követte Laurent Deshusses, a Francia Intézet igazgatójának látogatása, melynek célja kulturális kapcsolatok lehetőségeinek megbeszélése Szarvas, ill. hasonló nagyságú francia város között.
Ritka élményben volt részem feleségemmel, valamint a Ruzicskay házaspárral együtt a nagykövet rezidenciáján részünkre rendezett vacsorán, ahol részt vett Kiss Anna énekművész is, a Baráti Kör tagja. Kibontakozóban volt egy francia-Szarvas kapcsolat lehetősége. Sajnos kölcsönösen nem tudtuk tovább folytatni, mivel V.Giscard d’Estaing köztársasági elnököt felváltotta F. Mitterrand elnök, ami maga után vonta a nagykövetek cseréjét is.
Szükségesnek tartom ezt az epizódot megemlíteni, mint egyik bizonyítékát a személyes kapcsolatok fontosságának; esetünkben Szarvas főleg kulturális kapcsolatainak bővítésére. K.P.)
Visszatérek az avató ünnepséghez. A művészházaspár által meghívottak, számos barát, ismerős és ismeretlen körében Gyuri bácsi említette az Alkotóház Baráti Körének létrehozásával kapcsolatos elképzeléseit. Felkért, mint illetékest, kezdjem meg a szervező munkát. (Ekkor Gyuri bácsi tudta, hogy a szervezendő Baráti Kör kilép az Alkotóház kereteiből).
Elképzelésünk a Baráti Körről szellemiségében is más volt, mint a gyulaiaké. Nem kimondottan lobby-célok, hanem a szülőváros iránti szeretet ébrentartása volt a vezérfonál. Most már vállalhatóvá vált a hivatalos felkérő levél szétküldése. A szervezés, valamint a szervezők köre bővült Budapesten, Szegeden, Békéscsabán, Orosházán, külföldön és természetesen Szarvason is. Ismerősök, barátok, rokonok, diáktársak címére postáztuk a felkérő leveleket.
(a fentiekben egy felkérő levelet olvashattunk). Anélkül, hogy az aláírók személyét leértékelném, néhány gondolatot magáról a levélről. Attól függetlenül, hogy célját elérte, megszületésének körülményei megérnek egy kitérőt.
A levél sugallja, hogy a Baráti Kör nem a város szívügye, hanem a Hazafias Népfront helyi szervezetéé és a tanácselnök-helyettesé, akinek a téma a felügyelete alá tartozik. Mindez be is bizonyosodott. Az alakuló összejövetelre több gazdasági vezető nem jött el. Az 1985. évi országgyűlési választások előtt a helyi belépők számát meghaladta a más településeken élők száma. A város elsőszámú vezetői ritkán látogatták a Baráti Kör legfontosabb rendezvényeit, a Közgyűléseket vagy pl. a farsangi bálokat. Ki kell mondanom, hogy a Baráti Kör mögött formális volt a politikai háttér, amit a politikától függő gazdasági, intézményi vezetők megéreztek.(Ha tovább próbálom a jelenséget megérteni a következő gondolatok jutnak eszembe): a Baráti Kör egyre inkább civil ellenzékké vált anélkül, hogy ezt bármikor, bárhol deklarálta volna. Többször elhangzott a hazalátogató tagok felé, ..”könnyű nektek bírálni. Hazamentek, de mi itt maradunk.”
Mielőtt rátérnék az alakuló közgyűlés részletesebb ismertetésére, feltétlen meg kell említenem a Békés megyei Tanács kezdeményezését, melynek célja egy Békés Megyei Baráti Kör megalakítása. A Megyei Tanács elnökhelyettese levélben kereste fel a város vezetőit. A levelet válaszra nekem szignálták. Szerencsére ekkor már a nem hivatalos szervezésen túl voltunk, így néhány közismert, magasabb beosztásban lévő, Szarvasról elszármazott nevet közöltem, akik már a Szarvasi Baráti Körbe elkötelezték magukat.
