Az első 25 év

Az 1983-1984-es évek eseményei

Konkrét javaslatokban, megvalósításban ez a két esztendő igen aktív volt. Sok levél érkezett a Baráti Kör vezetőségéhez; visszaemlékezések, javaslatok, melyekből kivonatosan említést teszek azzal a szándékkal, hogy a tisztelt olvasó képet kapjon Szarvas múltjának egy-egy mozzanatáról, valamint arról is, hogy hogyan látja egy-egy elszármazott szarvasi a várost. Össze lehet vetni, honnan indult, hová fejlődött a település, de ez nemcsak a levelekből tűnik ki, hanem a rendezvényeken elhangzott hozzászólásokból is.

Úgy lennék reális, ha a javaslatok sorsát is követem, megvalósultak-e vagy kimúltak a megvalósulás útjának kezdeti, vagy a végső szakaszában.

– Beliczki Katalin volt szarvasi prepa (a tanítóképzős lányokat hívták így) megírta a település és Tessedik Sámuel munkásságával foglalkozó történeti regényét Szarvas újra telepítésével kezdődően. A regény címe: Szántsatok magatoknak ugart. A regény két vaskos kéziratát megküldte először szakmai véleményezésre dr. Szántosi Antalnak a DATE Szarvasi Főiskola igazgatójának. A mű tartalma miatt került Szántosi Antalhoz, ugyanis a regényen végig vonul a letelepült szlovákok küzdelme az életet adó földdel, a föld megművelésével, Tessedik agrártevékenységével. A kézirat hosszabb idő után átkerült hozzám további sorsának intézése céljából. A regény terjedelmét látva bizton lehetett tudni, hogy megjelentetése sok pénzbe kerül (ekkor még bármilyen kiadvány – főleg nagyobb terjedelmű – megjelentetése nem volt egyszerű. Kiadói Főigazgatóság, anyagi fedezet, nyomda, tartalmilag bólintás valakik részéről; A nyomda a Kiadói Főigazgatóság engedélye nélkül a kéziratot be sem fogadhatta K.P.)
Elkezdtem járni a „tiszteletköröket”, hátha sikerül valahogy előre lépni. Ez hosszú időt igénybe vevő folyamat volt. Áthidaló megoldásnak tűnt 1987-ben a Szarvas és Vidéke újság II. évfolyam 17. számában (1987. május 1-jei szám) folytatásokban közzé tenni. Sajnos a regény teljes terjedelmét az újság nem közölte, a folytatások közlése abba maradt. A kézirat visszakerült a szerzőhöz. Valószínű, hogy íróasztala fiókjában várja a jobb időket. Tessedik Sámuel halálának 190. évfordulójára 2010-ben a könyv megjelentetése méltó gesztus lehetne az utókor részéről.

– Kékesi László – Dr. Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából kiadvány elkészítésének terve az 1982. december 3-i budapesti találkozón született. Szarvas nagyjai arcképcsarnokát 1918-ig terjedően mutatja be a könyv. Dr. Tóth Lajos az 1918 utáni időszakra vonatkozó nagyjaink életrajzát és munkásságuk bemutatását is elkészítette, illetve csak a névsort állította össze. Ez a névsor, az abban szereplő személyek némelyikének munkássága ma már vitatható lenne. Érdemes lenne viszont a II. kötetet megjelentetni a város újratelepítésének 300. évfordulójára 2013-ban. A II. kötetben megemlékezni azokról, akik az első kötetből kimaradtak, mint pl. Báró Harruckern János György, akinek Kékesi László szintén elkészítette grafikai arcképét, viszont megjelentetésével a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának illetékes munkatársa nem értett egyet. A 2. kötet tehát megírásra vár, valamint a személyek grafikai ábrázolása is, viszont 1918-tól személyekről már fényképek is fellelhetők.

– Ruzicskay György: Fantasztikus utazás c. művének II. kötete kiadásának engedélyeztetési kérelmet 1983. február 17-én postáztam a Kiadói Főigazgatóság felé. A Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatósága február 25-én 39165 engedélyszámmal a kiadást engedélyezte. A minisztérium gyorsasága dicséretes volt, valószínű, hogy a gyorsaságban benne volt Ruzicskay-Aczél György kapcsolata. A könyv 1000 példányban készült. A papír árát a BÉTERV fizette. Bekerülési költség 86200 Ft volt. Több kiadvány a Baráti Kör gondozásában nem jelent meg. A közgyűléseken természetesen felmerültek igények egyéb írások megjelentetésére is, így pl. Arcképek Szarvas múltjából II. kötet, viszont a tagság leszavazta azzal a megjegyzéssel, „a Baráti Kör nem könyvkiadó”.

A díjakról, melyek alapításával a Baráti Kör valamint egyes tagjai nyitni kívántak a tehetséges tanulók felé, ösztönzésül is szolgálva a diákifjúság körében. A díjakkal járó pénz a mai összehasonlítással nevetségesen alacsony összeg volt, viszont a 80-as években az anyagi juttatások még elfogadhatóak voltak.

Vajda Péter díj az Öregdiákok által alapított díj, melyet több éven keresztül nem adtak ki, nem volt rá érdemes tanuló. A Baráti Kör a Vajda Péter díjhoz 2000 Ft-tal járult hozzá. Minden évben kértük annak a tanulónak a nevét, aki megérdemli a 2000 Ft-ot, a 2000 Ft-ot, de mint említettem éveken keresztül nemleges értesítést kaptunk a gimnázium igazgatójától.

Baráti Kör díj A szarvasi Vajda Péter Gimnázium azon végzős tanulóinak adományoztuk, akik a természet és társadalomtudományi tantárgyakból a gimnáziumi évek alatt kimagasló eredményeket értek el. A díjakhoz 1000-1000 forinttal járultunk.

Puskás díj. A gimnázium azon végzős tanulóját illeti meg, aki matematika tantárgyból elismerésre méltó eredményt ért el. Alapítója dr. Puskás Albert főiskolai docens, aki hosszú éveken keresztül tanított a szarvasi gimnáziumban. Innen került a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára a Matematika Tanszékre.

Pedagógiai díj. A Baráti Kör azon pedagógusokat kívánta elismerni, akik oktató-nevelő munkájukban példamutató eredményeket értek el. A díj emlékplakettből és 3000 Ft-ból állt.

Bogár díj. Dr. Bogár (Bracsok) Imre ny. ügyvéd, volt szarvasi diák tanárai iránti hálából és az iskolához való ragaszkodásának kifejezésére megalapította a díjat 2000 Ft-tal. Előnybe kell részesíteni a magára maradt, elhagyatott árva vagy félárva tanulókat és csak azok kaphatják meg, akik sikeres felvételi vizsgát tettek egyetemen vagy főiskolán.

Misik díj. Alapítója Misik Lajos öregdiák. A díj összege változó. Természettudományi (biológia) tantárgyban kimagaslóan teljesítő diák kaphatja.

A díjakkal kapcsolatban, közgyűlési hozzászólásában dr. Gervain Mihály javasolta, hogy a díjazást a városban működő többi iskolára is ki kell terjeszteni. A díjak gondozása, írásos javaslattétel bekérése, a díjazottak kiértesítése, átadás, a díjakkal járó pénz biztosítása a Baráti Kör adminisztrációján keresztül történt. Így figyelemmel tudtuk kísérni a díjakkal kapcsolatos történéseket is.

Néhány éve a Baráti Kör közvetítő szerepe megszűnt, mivel az alapítók közvetlenül küldték el a díjakhoz járó összeget a gimnáziumba.

A Baráti Kör célkitűzései között feltétlen említésre méltó a város kulturális és művészeti életének fellendítése, kiállítások, hangversenyek rendezése baráti köri tag művészek részvételével, ill. meghívott művészek bekapcsolásával, emléktáblák, képzőművészeti alkotások felállítása, gyarapítva a várost köztéri szobrokkal, emléktáblákkal. Hozzá kell tennem, hogy ezen célkitűzések főleg képzőművészeti alkotások vonatkozásában – minden jó szándékú kapcsolatokat is beszámítva – komoly anyagi vonzattal voltak és vannak. A budapestiek közreműködésével felvettük a kapcsolatot a Budapest Galéria főigazgatójával Zsigmond Attilával  ( a rendszerváltás után az MDF parlamenti képviselője volt K.P.). A főigazgató kíséretében dr. Körösfalvi Pál elnökkel látogatást tettünk a sülysápi „szobortemetőben” (zárt raktárépület), ahol azokat a szobrokat őrzik, amelyek a II. világháború előtt közterületeken álltak, viszont 1945. után nem illettek a szocialista kultúrpolitikába. Itt láttuk pl. Gömbös felrobbantott szobrát is. Több szoborból válogathattunk. Főleg olyanokat kerestünk, amelyek viszonylag ép állapotban voltak. Így találtunk rá Eötvös Loránd és Jedlik Ányos szobrára, valamint Erzsébet királyné mellszobrára. Ez utóbbi szobor kissé megrongált állapotban volt, csak restaurálás után lehetett volna felállítani. A szobrot mégis igényeltük, meg is kaptuk. Zsigmond Attila javaslatára Madarassy Walter neves szobor restaurátor műhelyébe került, akit a Baráti Kör megbízott a restaurálással. A szobor eredeti pompájába került a helyreállítás után, viszont a város nem vállalta a mintegy 200 ezer Ft restaurálási költség kifizetését. A szobor körül több alkalommal vélemény csere történt nemcsak választmányi, de a közgyűléseken is. Végül lemondtunk a szarvasi felállításról.

A szarvasi „Füzes”-től az Erzsébet-ligetig címmel dr. Perényi Béla cikke a Szarvas és Vidéke 1986. december 16-i számában így ír:

„Szarvas Város Barátainak Köre az ez évi közgyűlését az Árpád Szálló dísztermében tartotta. A közgyűlésen Koszti Pál köri titkár közölte: A városi tanács szerveivel együttműködve lehetőség kínálkozik arra, hogy ligetünk névadójának, Erzsébet királynénak a Budapesti Galéria révén megkapott mellszobrát restaurálás után a következő évben felavatjuk majd az Erzsébet ligetben.

E bejelentés nyomán váratlanul igen élénk vita bontakozott ki. Engedtessék meg, hogy néhány gondolatomat én is elmondjam.

  1. A szarvasi ősök 1775-ben építették a Körös innenső partján a régi városházát és vele szemben – egy évvel korábban – ültették a Körösön túli fűzfa erdőcskét, a mai liget helyén. A kiöntések miatt vízjárta területet „Füzes”-nek nevezték. Több mint egy évszázadon át csak az áradások mértékében volt eltérés, aztán a Körös-szabályozás után elhatározták az erdőcske parkosítását, ami a millennium tájára be is fejeződött, és Népkertnek nevezték el.
  2. Tudvalévő, hogy Erzsébet királyné 1898. szeptemberében a Genfi-tó partján egy anarchista merénylő áldozata lett. A népszerű királynét őszintén gyászolta az ország.
    Az akkori fiatal szarvasi poéta Szabolcska Mihály is „Krónikás ének Erzsébet királyasszonyunk temetésekor” című, a „Vasárnapi Újság”-ban megjelent költeményében tolmácsolta sokak együtt- érzését:

„…Sírnak a harangok Nagy Magyarországban,
Most szögeznek egy koporsót, idegen országban!
Be nehéz hallgatni a szögek verését;
Szegény hazám, Magyarország, Szíved vergődését!”

Néhány héttel a gyászeset után Darányi Ignác földművelésügyi miniszter körlevéllel fordult a magyar társadalomhoz, hogy a királyné emlékezetére emlékfákat ültessenek. Szarvas község elöljárósága „a 2 év óta fennálló 30 hold területű népkertjét, mely terjedelménél és nagy gondozásra valló szépségénél fogva az Alföld egyik legszebb sétánya, Erzsébet királyné liget-nek nevezte el”. A helybeliek később röviden csak Erzsébet-ligetnek mondták.

  1. A Budapesti Galéria révén Szarvas városa is hozzájutott egy kallódó Erzsébet-szoborhoz. Senyei Károly alkotása, carrarai márványból készült, és hajdanán Budapesten a Királyi Palotában állott (ahová selejtes munkák aligha kerülhettek!). Ha mi szarvasiak lemondanánk a szoborról, bizonyára lennének másutt, akik kapva-kapnának rajta.
    Az Erzsébet szobor felállítása idegenforgalmi vonzerővel is bírna.
  2. Most következik azonban a legnehezebb kérdés: az anyagiaké. Értesülésem szerint a restaurálást Madarassy Walter szobrászművész végezné, hozzávetőlegesen talán 80 ezer forintért. Minthogy a szobor elkészülte után a ligetben állana, kitéve az időjárás viszontagságainak, ezért föléje – egyes szakértők szerint – valamilyen védőtetőről is kellene gondoskodni. A végső költség így bizonyára meghaladná a 100 ezer forintot is. Egy új szobor létesítésének költségeihez mérten ez még előnyös megoldás – Szarvas Város Barátai Körének anyagi lehetőségeihez képest azonban így is megfizethetetlen nagyságú összeg. Az elnökség véleménye szerint a Baráti Kör mintegy 30-40 ezer forintot tudna esetleg áldozni erre a célra.
    A tanácsi és egyes gazdálkodó szervek anyagi hozzájárulásával lehetne csak megoldást találni.
    Ezek a tények, s a döntés nem is könnyű. Úgy gondolom, a kérdésben szükség van a vélemények ütköztetésére és kollektív állásfoglalás kialakítására.”

Dr. Perényi Béla

Szarvas Város Barátai Körének tagja

Álljon itt dr. Körösfalvi Pál elnök összefoglalója az 1986. október 11-i közgyűlésen: „Az Erzsébet királyné szobor felállítása súlyos anyagi terhet jelent. Meg kell nézni, hogy egy meghirdetett akcióval mit tudunk elérni. Misik Lajos felvetette, hogy ő látta a szobrot és véleménye szerint ronda, nem ér meg ennyi pénzt.

Állásfoglalás: az Erzsébet királyné szobor felállítását a közgyűlés elvileg fogadja el, további egyeztetést kíván a téma a tanáccsal.”

Az állásfoglalást a közgyűlés elfogadta.

A történet természetesen folytatódott. A restaurálás befejeződött.
(lásd: fotó). Madarassy Walter grémiumot hívott össze. Jogosan nyújtotta be igényét munkájának ellentételezésére. Határidőt is szabott. A szükséges pénz az idő rövidsége miatt nem állt rendelkezésre, így a szoborról le kellett mondani. Az Erzsébet királyné valamint az Erzsébet liget relációjához, melyet cikkében dr. Perényi Béla szemléletesen mutatott be, csak annyit fűznék hozzá, hogy az Erzsébet liget állapota nem hasonlít a „Népliget”-hez. Romantikus sétányainak egy része járhatatlan. Áttekinthetetlen dzsungel. 2008-ban lesz Erzsébet királyné halálának 110. évfordulója. Üdvös lenne a ligetet nevéhez méltó helyzetbe hozni.

Erzsébet királyné szobor restaurálás után

1986. október 11-én a közgyűlés egyik programja volt Jedlik Ányos és Eötvös Loránd mellszobrainak avatása az Erzsébet ligetben. A liget akkori és mai állapota között nincs különbség. Bárkiben felmerülhet a  a kérdés, hogy akkor miért ott lett a két szobor felállítva? A kérdés jogos, viszont az ún. termálprogram a ligetnek kiemelkedően fontos szerepet szánt, mégpedig felújítása után kulturált pihenő park funkciót. A ligetet É-D irányban átszelő széles sétány mindkét oldalán elhelyezendő szobor-sétány kialakítása volt a cél. Ezért a sétány É-i végén állítottuk fel a Baráti Kör emlékkövét is, majd folytatólagosan a két magyar tudós fent említett személyek szobrait. Ezzel a koncepcióval mindenki egyetértett. Mi van ma? Az Eötvös Lóránd szobrot ledöntötték. Jelenleg jobb sorsra vár a Ruzicskay alkotóház kertjében. Jedlik Ányos szobra még törött orral is állja az időjárás viszontagságait. Úgy látszik, kiválóságainknak szép hazánkban továbbra sincs megbecsülése. A 25 év történetébe ez a megjegyzés is belefér, főleg azért, mert a Baráti Kör két olyan tudósnak akart ismét emléket állítani, akiket ideológiailag szobortemetőbe zártak.

Jedlik Ányos
Eötvös Loránd
A két szobor avatási ünnepsége

Több képzőművészeti alkotás Szarvasra hozatalát a Baráti Kör nem kezdeményezte, pedig képzőművészeti alkotótábor indítását is terveztük. Felvettük a kapcsolatot a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Kőbánya üzeme vezetőjével, aki nem zárkózott el művészi célra köveket biztosítani. Íme, a szándékot kifejező levél:

 

Nagyobb sikert könyvelhettünk el emléktáblák állításával. E téren méltó partnernek bizonyult a Szarvasi Öregdiákok Baráti Köre. A volt Réthy nyomda épületének falán (ma Fogtechnikai Centrum, Szabadság út 14.) emléktábla őrzi a Réthy nyomdát.

Székely Mihály (Szrnka Mihály) aviatikus emléktáblája a Tessedik Múzeum falán.

Dr. Melich János szlavisztikus szülőházán avattunk emléktáblát.

A Vajda Péter Gimnázium volt épülete (ma Óvóképző) első udvari bejáratának falára emléktábla került az Öregdiákok Baráti Köre az Óvóképző, valamint a Baráti Kör együttműködésével” Elhunyt tanáraink és diáktársaink emlékére” felirattal. A tábla elhelyezését a Baráti Kör kezdeményezte.

Szakács Mihályné dr., főigazgató, Koszti Pál a Baráti Kör titkára
Moravcsik József, Papp László, Dankó Pál, Koszti Pál
Háttérben: Dobrotka Pál, Sonkolyné Szekerczés Margit

 

A szobrok felállítása nyilván látványos, állandóan láthatók, számuk a várost pozitív megítélésre érdemesnek predesztinál. Szobrokkal a korábban leírtak miatt nem foglalkoztunk, viszont képzőművészeti kiállítások szervezését sikeresebben műveltük, ahol többnyire szarvasiak, illetve Szarvasról elszármazott művészek munkáit mutattuk be..

A kiállításokat megnyitását az őszi közgyűlések napjára időzítettük a megnyitást, így pl: Ruzicskay György festő, Klimaj György festő, Kiska Judit festő, Ürmössy Károlyné festő, Bolza Mariett festő, Cs.Pataj Mihály festő, V.Delast Elena festő, dr.Balázs István grafikus, Kékesi László grafikus, Majoros Hédi keramikus, Klimaj János fafaragó, Szenes Gyula fafaragó, Uhljar László üvegtechnikus.

Előadó művészek szerepeltetésében nem sikerült azt a szándékunkat megvalósítani, hogy a város lakossága érdeklődő részének művészi élményben legyen része. Egyedül Kiss Anna énekes előadói estje volt nyilvánosan meghirdetve. (Kiss Anna nem szarvasi, jelenleg is Párizsban él, viszont a Ruzicskay művészetét, valamint magát a művészt mélyen tisztelő ember, rajta keresztül a várost is megszerette). Sajnálatos, hogy legnagyobb karriert befutott művészünk Melis György a Baráti Kör rendezvényeit nem látogatta és nem lépett fel.